2017. június 3., szombat

Bill Konigsberg: Openly, Honestly és Honestly Ben


I am convinced that in many, many ways—buoyancy included—I am a Czech dumpling.

Meglehetősen izgatottan vártam az Openly Straight folytatását, különösen, hogy ez Ben szemszögéből íródott és tudtuk, hogy egy szerelmi háromszög lesz benne. Magyarán minden adott egy jó kis angst-os sztorihoz. 

Először is, a két könyv között játszódó novella, az Openly, Honestly, kedves, aranyos, de abszolút nem éreztem, hogy bármit hozzáadott a történethez. Viszont a címét nagyon jól eltaláltnak tartom.

“Come out, Ben. It’s an option. Consider your options, Ben.”

This was no radiator talking. These were words, and they were definitely coming from my closet. I leapt up and grabbed the first object I could find, a history textbook that had lived on my desk all break long. It was large and heavy with the history of the world. I poised myself outside the shut closet door, hefting the book over my head as if it were a weapon. My voice trembled.

“What the hell? Who the hell is in there?”
“Um, go back to sleep, Ben. Never mind—”
Imádtam Toby-t, és a fiúk barátságát és Hannah is nagyon szerethető volt. Sajnos Ben családjáért - különösen az apjáért - nem voltam különösebben oda. Viszont az tetszett, hogy mennyire ellenpontjai Rafe családjának. Nem sétálhatok el azonban anélkül, hogy meg ne említsem a pszichológiai bántalmazást és a homofóbiát, amiről a könyvben olvashatunk, aminek a feldolgozásában Bennek nagyon sokat segített a Pappas-vonal, ami viszont nekem, mint olvasónak kicsit túl egyértelműnek és kényelmesnek tűnt. És ami a várt angst-ot illeti, azt nem igazán kaptam meg: a könyv maga kellemes, könnyed olvasmány, de nem szívbemarkoló a történet. 

2017. május 13., szombat

Osztálykirándulás - csapó 2

Idén ugyanazzal a bandával mentem kirándulni, akikkel tavaly. Ezúttal Agárdon voltunk, de megint két napos kiránduláson. Idén 24 diák jöttek el, ami elég nagy fejlődés a tavalyi 15-höz képest. 
Bár a hivatalos gyülekező Kelenföldön volt, a csapat nagy része Kökin szállt fel a vonatra, így Kelenföldön mindössze 1 szem gyereket gyűjtöttünk be. Illetve volt 4 lány, akik kocsival jöttek le (tizenegyedikesen saját BMW-vel...). A szállás kissé lepukkant volt, de a kaja abszolút rendben volt, igaz azt csak a második napra kértünk, ugyanis az első napra paprikás krumpli volt a menü, bográcsban. 
Pénteken nagyon erős volt a viharjelzés, úgyhogy a tóra nem tudtak kivinni minket, ezért a lelkesebbekkel elsétáltunk Dinnyésre a Várparkba. Itt megcsodáltuk Magyarország középkori, eredeti anyagból készült várait és néztünk egy oktató videót is. Azok, akiknek nem volt kedvük sétálni, otthon maradtak paprikás krumplit főzni. Este sajnos kissé sok volt az alkohol és 1 ajtó meg 1 fal látta kárát - de mi ezt nem tudtuk, mert a tanárokat gondosan jó messze tették a diákoktól. Szóval én közben egy régi vágyam teljesítettem be és egy (Marci nevű) lakókocsiban aludtam. :D (Persze, csak miután félhomályban lefürödtem a jéghideg vízben...) 
Szombaton, miután szép lassan magunkhoz tértünk, megreggeliztünk. Aztán kivittek a Velencei tóra minket kenutúrára. Ekkorra a leggyengébbek már hazamentek, szóval csak a legjobbak maradtak. Három csónakkal mentünk, megcsodáltuk a tavi madárvilágot és több, mint másfél órát eveztünk (közben kicsit el is áztunk). Kifelé menet a 3 kenu még versenyzett is egy kört, és mi nyertünk - ami azért különösen vicces, mert nálunk volt kb. a 4 legkisebb lány (meg én meg a túravezető). :D (Kíváncsi vagyok, holnap fogom-e tudni mozgatni a karom...) Utána még kicsit futottunk a vonat után, de egyben hazajöttünk szerencsére most is. 

2017. május 9., kedd

Zora Neale Hurston: Their Eyes Were Watching God

Two things everybody's got tuh do fuh theyselves. They got tuh go tuh God, and they got tuh find out about livin' fuh theyselves.
Janie, akinek bimbózó elméje épp csak kezdi kapiskálni a szerelem fogalmát, - ennek a ténynek köszönhetően - hamarosan megházasodni kényszerül. Mivel a nagyanyja a biztonságot tartja mindennél fontosabbnak, egy csepp lelkiismeretfurdalást sem érez, hogy szerelem nélküli házasságra kárhoztatja a 16 éves lányt. Mi, az olvasók azonban bepillantást nyerhetünk Janie életébe, ahogy visszaemlékszik két boldogtalan házasságára, majd az utána végre elérkező szerelemre is. 
Love is lak de sea. It’s uh movin’ thing, but still and all, it takes its shape from de shore it meets, and it’s different with every shore.
Egyfelől jelentősen lassította az olvasási folyamatomat, hogy azt a dialektust, amiben a könyv nagy része íródott, elég nehezen szokta meg a szemem. Másfelől a borzasztó hosszú előszó is némileg elvette a kedvem. Ugyanakkor piszok szép hasonlatok vannak a történetben és érdekes volt nagyon, főleg mert ez a miénktől jelentősen különböző kultúra. Ebből a kulturális különbségből adódik, hogy azok a viccek, amiken az 1920-as évek elején élő vidéki, floriadai feketék nevetgélnek, azok többnyire számomra teljesen értelmezhetetlenek. 
”You sho loves to tell me whut to do, but Ah can’t tell you nothin’ Ah see!”
“Dat’s ‘cause you need tellin’’ Joe rejoined hotly. “It would be pitiful if Ah didn’t. Somebody got to think for women and chillun and chickens and cows. I god, they sho don’t think none theirselves.”
Az emberek többsége feministának tartja ezt a könyvet, mert ez az első fekete nő által kiadott könyv, aminek ráadásul női főhőse van. Janie önkeresése az elnyomástól a saját hangjának a megtalálásáig, illetve a szerelem vs. szabadság ellentmondásának feloldásán át vezet. Ugyanakkor Janie rengeteget támaszkodik a férjeire, és hagyja, hogy minden az ő kényük-kedvük szerint legyen.
Before the week was over he had whipped Janie. Not because her behavior justified his jealousy, but it relieved that awful fear inside him. Being able to whip her reassured him in possession. No brutal beating at all. He just slapped her around a bit to show who was boss. Everybody talked about it next day in the fields. It aroused a sort of envy in both men and women. The way he petted and pampered her as if those two or three face slaps had nearly killed her made the women see visions and the helpless way she hung on him made men dream dreams.
Nyilván jelentős kérdés a rasszizmus is (pl. a hurrikán áldozatai közül a fehéreket el kell temetni koporsóba, a feketéket nem. Az, hogy az emberek olyan állapotban vannak, hogy nem lehet a bőrszínük alapján megkülönböztetni őket, az a hatóság számára szinte mellékes.)
All gods who receive homage are cruel. All gods dispense suffering without reason. Otherwise they would not be worshipped. Through indiscriminate suffering men know fear and fear is the most divine emotion. It is the stones for altars and the beginning of wisdom. Half gods are worshipped in wine and flowers. Real gods require blood.

2017. május 7., vasárnap

Emberek, ünnepek

Az utóbbi hetek látszólagos síri csendjében azért történtek dolgok, most megpróbálok kicsit írni róluk: 

  • Ren jött látogatóba, borzasztó sokat kajáltunk (már én meg Buri - Ren csak icipicit evett, de asszem ez nem lep meg senkit, aki mind a hármunkat ismer), sétáltunk is, megvitattuk a hollókat, varjakat és csókákat, továbbá értekeztünk arról, milyen könyveket érdemes elolvasnunk, kivel mi történik, és Ren hozott nekünk mindenféle klassz ajándékot is. :D Simán el bírnám viselni, ha többet jönne, mert nagyon szeretem! ❤
  • Azon a hétvégén túlestem életem első otthoni szerenádján is. Borzasztó sok előkészület előzte meg: alapos takarítás, sütés, vásárlás. Természetesen minden rendben volt, nagyon jól éreztük magunkat, még ha csak a csoport fele jött is el. Utána rengeteg kajám maradt, alig győztem elpasszolni, nehogy rám romoljon minden! - aztán a következő 3 napban zsíros kenyéren és lila hagymán éltem! :D
  • Van egy diákom, akivel 4 éve küzdök, és a folyamatos figyelmeztetések és csoportváltási lehetőség megadása ellenére sem hitte el, hogy meg lehet bukni. Hát meg lehetett. 
  • Apa névnapjára sütöttem fehér krémest (az íze olyan, mint anno nagymamámé volt, de a kivitelezés jócskán hagy még maga után kívánnivalót), Anyák napjára pedig répatortát (itt meg a Hol nem volt-os mascarposés krémet próbáltam meg újrakreálni a tetejére, de nem igazán sikerült - mármint jó az íze, de nem olyan lett, mint vártam.)
  • Lezajlott a ballagás is - egész sikeresen menedzseltem egy olyan osztályt, ahol a nevek jelentős részét nem is tudtam. Majd jövő héten az osztálykiránduláson újra megtanulom őket. :D

2017. április 18., kedd

Chimamanda Ngozi Adichie: We Should All Be Feminists

Some people ask: “Why the word feminist? Why not just say you are a believer in human rights, or something like that?” Because that would be dishonest. Feminism is, of course, part of human rights in general—but to choose to use the vague expression human rights is to deny the specific and particular problem of gender. It would be a way of pretending that it was not women who have, for centuries, been excluded. It would be a way of denying that the problem of gender targets women.
Dana volt nagyon odáig ezért a könyvért - ami ráadásul mindössze 50 oldal hosszú, szóval tegnap belevágtam. Részeket már láttam belőle az internetről, illetve, mivel ez eredetileg egy TED Talk, ezért könnyedén meg is nézhető. Szívem szerint az egészet beidézném, mert borzasztó jó - igaz is, vicces is és mégis könnyed. 
We teach girls to shrink themselves, to make themselves smaller. We say to girls, you can have ambition, but not too much. You should aim to be successful, but not too successful. Otherwise, you would threaten the man. Because I am female, I am expected to aspire to marriage. I am expected to make my life choices always keeping in mind that marriage is the most important. Now marriage can be a source of joy and love and mutual support but why do we teach girls to aspire to marriage and we don’t teach boys the same? We raise girls to see each other as competitors not for jobs or accomplishments, which I think can be a good thing, but for the attention of men. We teach girls that they cannot be sexual beings in the way that boys are.

2017. április 17., hétfő

Istvános nap

Az iskolában egy napot a diákönkormányzat szervezhet meg - magyarán az azért éppen felelős pedagógus. Értsd: idén én. Szerencsére előre tudtam erről a tényről, és hamar konstatáltam, hogy a gyerekek részéről nem sok mindenre számíthatok. Szóval a Burci által kapott Civil kurázsis egyesületeket felkeresve, két sávra lebontva megszerveztük a programot mind a 300 gyereknek. (A végzősök próbaérettségit írtak, ezért nem több a létszám.)
TIldi borzasztóan sokat segített, és azt hiszem, ezért is sikerült olyan jól, ahogy. Rengeteg időnk ment rá, hogy mindent teljesen összerakjunk - a gyerekek jelentkeztetésétől, a tanárok és a termek beosztásán át az ajándékokig mindent igyekeztünk összeszedni, leszervezni. 
A következő tanulságokat vonhatjuk le: 
  • ha filmvetítést szervezünk, célszerű laptopot is bekészíteni hozzá. :P
  • a gyerekek jelentkeztetésére optimális egy számítógépes rendszer lenne - ennek hiányában bizony időben el kell kezdeni zsonglőrködni a számokkal
  • az ofők után is ugyanúgy kell szaladgálni minden miatt, mint a gyerekek után. >.<"
  • vannak kollégák, akikre önként jönnek segíteni, vannak, akik kérésre szépen megcsinálják, amit szeretnék, vannak, akiket sokszor kell kérni, és vannak, akiknek hiába mondom el ötször, akkor sem tudnak semmit normálisan megcsinálni... :P
  • összességében csak a csoki-incidens ment a negatív tapasztalat oszlopba (de az az erős kicsinyességgel és sz@rkavarással együtt, ami velejárt tönkre vágta két napom, ha nem hármat.)
Most kellőképpen ügyes gyereknek érzem magam, van 10 érettségi tételem is már, szóval már csak holnap az ablakmosást kell megoldani! :D

2017. április 16., vasárnap

Jay Asher: Thirteen Reasons Why

Clay Jensen hazatérve egy csomagot talál az ajtajuk előtt, neki címezve. Kezdeti öröme azonban gyorsan értetlenkedésbe fordul, mikor kiderül, a csomagban az egyik nemrég öngyilkosságot elkövetett osztálytársának (akibe nem mellesleg Clay bele volt zúgva) a vallomásai vannak kazettára felvéve. 13 ok, amiért öngyilkosságot követett el. 7 kazetta, egy térkép és Hannah hangja, amint feleleveníti az eseményeket. 
“When you mess with one part of a person’s life, you’re messing with their entire life. Everything. . . affects everything.”
Egyfelől, piszok érdekes az egész koncepció - én egy ültő helyemben olvastam végig az egészet! -, mert az ember tudni akarja, Clay hogyan került a képbe, hogy érnek össze az események. Másfelől, nem igazán hiszem, hogy egy sikeres öngyilkosság jóváhagyása a legjobb módja az üzenet közvetítésének. Az okok elég eltérőek, nemcsak fajtában de hangsúlyosságban is - és nem kifejezetten vagyok boldog a Jessica-sztori kezelésével, be kell valljam -, de gondolom, Asher fő célja az, hogy hangsúlyozza, mennyire össze tudnak adódni a negatív dolgok az emberben, mennyire számít az, hogy hogyan bánunk a másikkal. 
Nem kötődtem igazából semelyik szereplőhöz sem, és Clay narrációját nem éreztem annyira überfontosnak - effektív csak a végén van jelentősége, hogy hogyan változtatja meg ez az egész az életét. Viszont attól tartok, nem mindenki reagál így, amikor megkapja a kazettákat. Szóval erősen szkeptikus vagyok. Viszont élek a gyanúperrel, hogy ha valaki tényleg foglalkozik az öngyilkosság gondolatával, messziről el kell kerülnie ezt a könyvet. 

2017. április 15., szombat

Leigh Bardugo: The Grisha 1-3

Bár ez a trilógia adja a Grisha-világ alapját, azt kell, hogy mondjam, messze alulmúlja a SoC-t. Let's see:
Hétköznapi lány, aki szupererőt kap, kiszakítják az addigi életéből, szembe kell szállnia a gonosszal, sosem tudhatja, kire számíthat, kiben bízhat. A dühítőbb számomra inkább az, hogy a főhősünk, Alina nem túl kellemes ember, gyakran kegyetlen és telhetetlen, és az egyetlen pozitívum mellette a humorérzéke, amit néha megcsillogtat. A szerelmi szál is elég gyenge - sőt, kissé furcsán érzem magam, hogy egy ilyen lány kegyeiért hárman is epekednek. 
Csak, hogy valami pozitívumot is mondjak, nagyon szerettem Tamart, aki igazi BAMF, és teljesen odáig vagyok Nikolai Lantsovért - ő az egyetlen, aki a hátán viszin a sorozatot, mert egyszerűen zseniális! (Szeretném, ha saját könyvet kapna, vagy örökbe fogadhatnám, vagy több száz oldalnyi ff létezne róla *_____*)
És még egy dolog van, amit ki kell emelnem: a novellák! A ravkai mesék és legendák zseniálisan jók - na jó, The With of Duva zseniálisan jó, a többi csak jó. :D Mesei elemek a keleti kultúra elemeivel átszőve, és csavarral a végükön. Kell ennél több? :D

2017. április 7., péntek

Let's get digital

Kissé besűrűsödtek a dolgaim mostanában. Ezért első sorban a jövő heti Istvános nap a felelős. Idén, DÖK segítő pedagógusként én nyertem meg azt a lehetőséget, hogy megszervezzem. Bizonyos szempontból egyszerű, mert csak két Civil kurázsis előadás sávra kell beosztani a gyerekeket. (Jön hozzánk Burci is előadni! ^^) Másfelől viszont mégiscsak 300 gyerek programját kell leszervezni nulla digitális háttérrel és úgy, hogy közben mindenki után minden miatt szaladgálni kell (és persze úgy, hogy az alap munkaterhelésem ugyanúgy megvan.) Úgy érzem magam, mint vizsga előtt: egyik percben azt hiszem, nagyon jól állunk, a másikban azt érzem, hogy nagyon nem. Szerencsére TIldi őrült sokat segít nekem, amiért rettentő hálás vagyok neki! Rá kellett jönnöm, hogy nagyon bírom az embereket, akik 1. nem csinálnak segget a szájukból, 2. akik képesek lelkiismeretesen végezni a munkájukat, elsőre.
Közben persze zajlik a digitális témahét is. Ennek kapcsán a tizedikesekkel mémeket gyártottunk. A Bánk bánból kellett képeket keresni, és iskolai témakörben kellett írni a szövegeket. Ha valakit érdekel, itt meg lehet nézni az így született remekműveket. Ugyan az még az Istvános naphoz tartozik, de nagyon jól időzítve most raktam ki a lipdubokról a szavazást is. (Mert én ilyen digitális zseni vagyok, meg minden. :D) 

2017. április 1., szombat

Angie Thomas: The Hate U Give

’Pac said Thug Life stood for ‘The Hate U Give Little Infants Fucks Everybody.’
Nem véletlenül választottam ezt a könyvet - effektív olyan ajánlásokat olvastam róla, hogy "ha csak egy könyvet olvasol idén, akkor ez legyen az!". És mivel egyre több ember áradozott róla, gondoltam, nekem is meg kell néznem közelebbről! 
When I was twelve, my parents had two talks with me.
One was the usual birds and bees. Well, I didn't really get the usual version. My mom, Lisa, is a registered nurse, and she told me what went where, and what didn't need to go here, there, or any damn where till I'm grown. Back then, I doubted anything was going anywhere anyway. While all the other girls sprouted breasts between sixth and seventh grade, my chest was as flat as my back.
The other talk was about what to do if a cop stopped me.
Momma fussed and told Daddy I was too young for that. He argued that I wasn't too young to get arrested or shot.
"Starr-Starr, you do whatever they tell you to do," he said. "Keep your hands visible. Don't make any sudden moves. Only speak when they speak to you."
I knew it must've been serious. Daddy has the biggest mouth of anybody I know, and if he said to be quiet, I needed to be quiet.
A főhősünk Starr Carter, aki 16 éves és bár a napjait egy előkelő középiskolában tölti, este a gettóba megy haza. Igyekszik ezt a két világot távol tartani egymástól, csakhogy az egyik este egy rendőr megállítja a kocsijukat, miközben Starr a barátjával, Khalillal tart hazafelé, és az este sajnos Khalil halálával végződik. Az esetből nemzetközi hír lesz, és Starr-nak meg kell hoznia a döntést, hogy hajlandó-e felszólalni az eset kapcsán, amikor mind a rendőrség, mind a helyi drogbáró érintett az ügyben. 
Sometimes you can do everything right and things will still go wrong. The key is to never stop doing right.
Borzasztóan tetszett, hogy a karakterek következetesen voltak felépítve, mindenki hiteles volt, ráadásul Starr szülei nemcsak, hogy szerető kapcsolatban élnek, de támogatják is a gyerekeiket! A főszereplőnk normális párkapcsolatban él, ahol a srác, akivel együtt jár tiszteletben tartja a döntéseit, van közös érdeklődési körük - hát hány ilyen könyvet tudunk még felsorolni?! ❤
Okay, so it is a good theory. Daddy claims the Hogwarts houses are really gangs. They have their own colors, their own hideouts, and they are always riding for each other, like gangs. Harry, Ron, and Hermione never snitch on one another, just like gangbangers. Death Eaters even have matching tattoos. And look at Voldemort. They’re scared to say his name. Really, that “He Who Must Not Be Named” stuff is like giving him a street name. That’s some gangbanging shit right there.
A könyv a témából és a főszereplőkből adódóan elsősorban a rasszizmussal, a rendőri visszaélésekkel foglalkozik, és - cseppet sem kioktatóan - megmagyarázza, miért is szívás kisebbségnek lenni Amerikában (és bárhol máshol a világban). A nyelvezet a szubkultúrához tartozó, de nekem többnyire nem volt gondom az értelmezésével - viszont, ahol nem sikerült megfejtenem a dolgokat, ott eléggé zavart a dolog: pl. a King Lords meg a GD-k közötti viszonynál értem, hogy egymás ellen vannak, de mégis miért? Miért olyan fontosak a tornacipőőők? 
Olvassátok, terjesszétek! ❤ (Elvileg hamarosan film is lesz belőle!)