2017. szeptember 16., szombat

32.

Az idei szülinapom messze felülmúlta az utóbbi évek szülinapjait! A sok barátnak és elfoglaltságnak köszönhetően hetekig elhúzódott/elhúzódik a köszöntésem, de ennek keretében voltunk Brcival Debrecenben, hogy Rennel közössel szülinapozzunk, illetve Burci elvitt bögrét festeni is - nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz készen! Be kell, hogy valljam, totál nem gondoltam, hogy ennyire élvezni fogom, mert nem vagyok alapjáraton valami művészi beállítottságú személy, de nagyon jó volt! ^^
Rengetegen köszöntöttek élőben, üzenetben, sőt, a Gumimacik még énekeltek is nekem! - és kiderült, cseppet sem lógok ki közülük, ugyanis borzasztó hamisak, de őrült cukik voltak! Holnap elvileg megkapom Petrától az unikornis tortámat is! Sós karamellás csokitortát rendeltem bele, úgyhogy biztos finom lesz! :D Kedden pedig jó pár kolléganőmmel lesz valami szupertitkos közös programunk, amikről annyit lehet egyelőre tudni, hogy kb. 3 órás, részben a szabadban lesz és nagyon fogom élvezni!

Zsófi néni

Az idei tanév nagy újdonsága, hogy immár ofőként funkcionálok. A Babok cukik, és két fő fajra bonthatóak: a Nokedlikre és a Gumimacikra (azaz az osztály neve és a csoportbontás során létrejött két csoportnév) Eddig megtudtam, mekkora sokk, mikor 15 fő egyszerre kiabálja, hogy ZsófinéniZsófinéniZsófinéni! Apropó, a Zsófi nénizés úgy érzem, vagy 15 évet rádob még a koromra. :D
Igyekszem a toppon maradni a feladatokkal, úgyhogy nem csak a csoportbontásokat csináltam már meg, hanem az idei tanmeneteimet is! (Szerintem soha nem voltak még ilyen gyorsan kész!) A projekthét feladatai még némileg lógnak a levegőben közben azokkal is elkészültünk, szóval addig lehet inkább a törzslapokkal és a bizik megírásával kéne az időt töltenem (a törzslapok felével már megvagyok!). És persze ismerkedünk az e-krétával, ami pocsék egy rendszer: alapvető funkciók hiányoznak belőle, vagy olyan szinten túl vannak bonyolítva, hogy az már fáj. Ráadásul semmi tájékoztatást nem kaptunk - így afféle hit-and-miss rendszerrel dolgozik mindenki, és reménykedünk, hogy 1. csak kapunk előbb-utóbb infót, vagy 2. csak rájövünk magunktól.
Ha mindennel kész vagyok, lehet, nem ártana ránéznem a minősítésem kritériumaira is, mert előbb-utóbb sajnos neki kell állnom a portfólió írásnak, nincs mese. :P

2017. szeptember 6., szerda

Austin Chant: Peter Darling

“Imagine having a well-cultivated pirate crew and established career as the terror of the seas, only to have some bloody ten-year-old show up claiming he's the spirit of youth and joy and your unholy nemesis, Oh, and he's rallied a bunch of other little boys to come and kill you.”
Tíz évvel korábban Pán Péter elhagyta Sohaországot, hogy Wendy Darlingként éljen, de mikor rájött, mennyire boldogtalan így, visszatért arra az egyetlen helyre, ahol férfiként létezhetett. Közben azonban Sohaország is megváltozott, és Péter meglepve veszi észre, hogy vonzódik Hookhoz. 
Szóval igen, ez is egy transz történet, mint a Coffee Boy volt, viszont ezzel a könyvvel kapcsolatban sokszor ambivalensek voltak az érzelmeim. Kb. a könyv feléig egyszerűen nem is értettem, hogy lesz egyáltalán sanszos a happy end, ráadásul mind a két történet kialakuló szerelmi szála kissé túlzottan elsietettnek érződik és bár Chant ragaszkodott hozzá, hogy a Barrie által megalkotott hévvel írja újra a szereplőket, kicsit visszásnak tűnik ugyanaz a viselkedés egy 20 évesnél, ami még működött egy 10 évesnél. Viszont Hook helyenként megcsillanó humora és a Páterrel való beszélgetései tetszettek, nagyon is!, és kreatív volt a történet lezárása és a háttér megideologizálása is. Továbbá tetszik, hogy nem túlstilizált szereplőket mozgat, senki nem tökéletesen modell-alkatú (bár nem mondanám borzasztóan kidolgozottnak a személyiségeket - a szereplők többségének nem is nagyon van olyasmi). És külön pozitív pont azért, ahogy leírja, hogy Péter hogyan érzi magát a Darling házban és hogy miért is szökik el. 
Búcsúzóul itt egy szám, ami kicsit összevág a könyv tartalmával:

2017. szeptember 2., szombat

Khaled Hosseini: A Thousand Splendid Suns

One could not count the moons that shimmer on her roofs,
Or the thousand splendid suns that hide behind her walls.
Azt hiszem, két éve kaptam szülinapomra ezt a könyvet Buritól, aki azóta nyúz, hogy olvassam el. :D
A könyv témáját tekintve nem túl vidám, van benne többek közt szó a családon belüli erőszak sok fajtájáról, a szovjet megszállásról, a jihadról és az amerikai háborúról Afganisztánban. (Mindenki, akinek meséltem a könyv tartalmáról, azt kérdezte, miért is olvasom.)
A lineáris történetvezetés megkönnyítette az olvasást, és a sok foreshadowing miatt az ember tudott hol visszacsatolni. A karakterek talán tényleg kicsit kétdimenziósak voltak, de az agresszió mértékéről el tudom hinni, hogy nem eltúlzott. 
Engem személy szerint zavart a könyv hátuljára írt összefoglaló, ugyanis 1. azt sugallják, ez a történet legjelentősebb része, de a Talibán hatalomátvétel, ami a könyv utolsó negyedében történik meg, és kb. 50 oldalon át tart (persze ettől brutális!), illetve, hogy 2. Mariam és Laila barátságát nem anya-lánya kapcsolatnak nevezném, hanem barátságnak. (Mert nehogy már Mullah Faizullah lehet Mariam barátja, de Laila nem - a korkülönbség ugyanúgy adott, csak a nemek mások.)

2017. augusztus 28., hétfő

Röpke lepke száll virágra, zümmög száz bogár

Összességében remek volt ez a nyár. Nem sokat írtam róla, de volt két (másfél :D) remek csúszdaparkozásunk, egy király táborunk (nagyon rég volt már ilyen, ami ennyire jól sikerült! - legalábbis számomra) és nagyon jól éreztem magam Olaszországban is. 
  1. Csúszdázni először Dol, Grimi, Will és Sanyi társaságában voltam, de onnan undorítóan hamar haza kellett, hogy jöjjek, mert csak akkorra kaptam bogárirtó időpontot (kiköltözött a hülye szomszédom, és a felújítás miatt megindultak tőle a menekülő állatok és nem akartam, hogy hozzám jöjjenek...). A következő alkalom már tábor után volt: Dol, Grimi, Burci és kisBuri társaságában. Voltak nagy nevetések, nagy borulások és lila foltok, viszont kevésbé égtem le, mint vártam! 
  2. A tábor is nagyon jól összeállt: a programok, a résztvevők, a kaják, minden! Segített, hogy volt takinéni és nem az éjszaka közepén kellett nagytermet felmosni meg wc-t pucolni. Segített, hogy kevesebben voltunk, így kevesebb volt a munka a mosogatáskor. Nagyon jók voltak a táborozók (szeretek mindenkit! ^^ Bár Seren meg Kins nagyon hiányzott!) és örültem, hogy lehetett jókat lelkesedni. És igen, a programokat is jól összehoztuk!
  3. A családi nyaralás Bibione városában szintén jól sikerült, minden belefért, amit akartunk. Sokat pihentünk és aludtunk, de volt olvasás, fagyizás, napozás, lasagne és tiramisu fogyasztás is. Voltunk Triesztben és a Miramare kastélyban (❤) és Udinében is, illetve hosszas sétákat tettünk a városban - többek között megnéztük a frissen felújított világítótornyot is. És belefért Bibione nevezetessége is, a Lido del Sole is, ahol mindenféle klassz dolgot lehetett megnézni és megvenni. Ja, és vettünk saját sárkányt - igaz, azt nem a Lido del Sole kapcsán - , kíváncsi vagyok, magyar klímán repül-e. 
Ma pedig megvolt az első nap a suliban. A bent töltött perceim számát a kiselejtezett papír kupacokban lehet mérni! Két egész szekrényt kiselejteztünk - igaz, ezek nem az én papírjaim voltak, azokat nem tudtam volna ilyen gyorsan és hatékonyan kidobálni. 😒

2017. augusztus 16., szerda

P. D. James: A halál jár Pemberly-ben

Hat évvel a Büszkeség és Balítélet eseményei után a Darcy család Lady Anne báljára készül, ám az este a viharon kívül egy feldúlt Lydiát is hoz, aki Wickham haláláról sikoltozik. Ó szív nyugodj, Wickham nagyon is él, de az intelligenciám jelentős részétől búcsút kellett vennem ennek a könyvnek az olvasása során.
Bár a törekvés megvan, hogy Austen stílusát imitálják, az egész könyv borzasztó vontatott (nem tudom, az írónő vagy a fordító-e a hibás) - a történet effektív a fele oldalszámot ha kiteszi, ugyanis mindent legalább háromszor elismételnek (ez egyértelműen írónői hiba). A szereplők szinte teljesen életidegenek, és nyomokban sem fedezhető fel semmi hasonlóság Austen hőseivel (csak a nevük azonos :P), és akkora logikai defektek vannak a gondolatvezetésben, hogy a vérnyomásom a plafont verte. Az egyetlen pozitívum, hogy minden szálat elvarrtak, és minden bennem felmerült kérdésre választ kaptam.

2017. augusztus 3., csütörtök

2017. augusztus 1., kedd

E. Jade Lomax: Leagues and Legends

Fairy tales, then, are not responsible for producing in children fear, or any of the shapes of fear; fairy tales do not give the child the idea of the evil or the ugly; that is in the child already, because it is in the world already. 
Fairy tales do not give the child his first idea of bogey. What fairy tales give the child is his first clear idea of the possible defeat of bogey. The baby has known the dragon intimately ever since he had an imagination. 
What the fairy tale provides for him is a St. George to kill the dragon.
Eredetileg  HP-s what-if történetek révén keveredtem oda az oldalára, aztán ott ragadtam. Most, egy trilógiával később szerelmes vagyok. 
"There's always going to be someone else to save, Jack," said Grey, staring down a book he wasn't reading. "I know," said Jack. (The fact they agreed on; at the conclusion they differed. Grey thought this meant you couldn't save them all. Jack thought this meant you had to try.)
A trilógia részei:

  • Beanstalk: the Adventures of a Jack of All Tales
  • Echoes of a Giantkiller 
  • Remember the Dust
Ezek a könyvek digitálisan ingyen letölthetőek, csak ha könyv alapon szeretnéd, az kerül pénzbe.
Mit is szerettem annyira ezekben a könyvekben(, hogy kb. a felük ki van emelve)?
  • Jack Farris, aki nem tud nyugton maradni, annyira segíteni akar mindig mindenkinek
  • Grey, aki szarkasztikus, imádja a könyveket, de nem kedveli az embereket (és arra használja fantasztikus hamisító képességét, hogy munkát szerezzen magának a könyvtárban!)
  • Laney Jones, aki sosem kér bocsánatot és annyira makacs, hogy  mindig véghez viszi a lehetetlent is
  • Rupert W.J.H VII, aki a legfigyelmesebb hős, akit valaha láttam, és szívem szerint takaróba bugyolálnám és sütivel és teával látnám el
Az ő kalandjaikról, barátságukról és titkaikról ez a történet. Imádtam a barátságok fejlődését olvasni! 
“You’re always you, Grey. With friends, with strangers, with polite company—you don’t sacrifice your integrity because someone else says you should. You just thumb your nose and turn your page and move on.” Rupert smiled, rueful. “I spend a lot of time being somebody for other people. My uncle’s nephew, this band on my arm. I know how I’m supposed to stand, and how I’m supposed to speak, and I do. I admire your courage. You play by your own rules.” “I’m not courageous, I’m just rude.” Grey scuffed his feet harder, until Rupert made a face. “Everybody else’s rules are stupid, that’s all.”
Vannak benne sárkányok, fantasztikusan beleillesztett régi mondák és mesék, egy teljesen előítélet-mentes világ és szerelmi szál csak a másodlagos karaktereknél (atyaég, mennyire drukkoltam Leaf/Red-nek!)! 
When George was fifteen, she knew this about dragons: like all bad things in the world, they happened to other people.
Teljesen változatosak a karaktereink (faji és nemi identitás terén is): A világ felépítése is nagyon jó, az óvatos és jól elhelyezett múltba tekintések remekül kiegészítik a történetet, és nagyon szerettem a három könyvön át húzódó gyászbeszédeket, amik remekül mutatják, hogy a másik oldalon is esendő emberek állnak. 
A week into the Academy, a boy with the calluses Grey’s father had always dreamed of stepped through the dorm room door. Grey didn’t ask his name; he’d already read it off the door. It was the part of the boy that had been written down so of course it was the only part that mattered. Nineteen months later, and Grey was waist deep in the river shouting advice about krakens, was cross-legged in his room with books piled above his head and a young woman chewing on her pen and spitting answers back at him like it was something to win, was wrapped up in a quilt drinking Jack’s best tea while the Elsewhere played a brass band in his bones, was breaking curses and ducking stray manticore thorns and chasing down gremlins with enchanted silver nets. ... They were anthologies. They were dictionaries and thesauruses for words he would never be able to translate. They were plays and rotting scrolls and old love letters and standing rune stones worn by centuries. They were being written before his ink-smudged nose. He would never catch up; he would die trying to read all of them, to find their translations, the best poems in their worst days. But Laney would yank the fire from his hands and run her fingers through it like she was carding wool, looking for secrets. Rupert would slip hima pair of thick mittens and travel cake stuffed woth blueberries, which Grey never admitted were his favourite (on her best days, his mother had gone out and picked them from spindly mountain bushes and held his hand, inkstained even then). And Jack would grin at him from across the hall, wrinkle his nose like it was another language to learn, and Grey would have to look down and bite his tongue to keep from alughing aloud, because somewhere, shoehow, impossibly, he had learned it after all. 
Tetszett, hogy vannak karaktereink, amik úgy csinálnak, mint ha mások lennének, mint amik, és próbálják elkerülni a társadalom által rájuk tolt szerepeket pusztán az elhatározásukkal és a kitartásukkal. 
Laney started tottering behind Liam as soon as she could walk. Sand was not kindly on toddler stability, but it was forgiving to falls. Laney fell often, fell hard. Everytime she did, Liam leaned down and grinned at her, teenaged and gangly, and told her, "Good job. Falling's the bravest thing I've ever heard of." ... "That's my brave girl," he'd say. "" Only cowards never fall.
És még egy dolog van, amiről muszáj említést tennem: Lomax olyan gyönyörűen használja az angol nyelvet, hogy elvarázsol. A szóhasználat, a visszatérő témák, gaaaaah. 
"You don't leave parts of yourself behind," said Jack. "I'm the Beanstalk, the littlest Farris, two feet shorter than everyone else. I'm the one who never came home. They tell stories about me. I'm jack - well, I'm a lot of things." He reached out a bare foot across the gap between their cots and nudged Grey's knee. Grey flicked him an unconvincing look. "I'm your roommate, Grey. I'm a guide - they gave me an armband that said so." Grey snorted and Jack went on, "I'm trouble - a friend told me so the first day I met him. I'm an enemy of the Things in the Darkness. I'm every mistake I've ever made, and every victory. You don't get to forget where you've been, Grey. You get to build on it, learn new things; but you don't ever get to forget."
#read it #right now would be a good time

2017. június 3., szombat

Bill Konigsberg: Openly, Honestly és Honestly Ben


I am convinced that in many, many ways—buoyancy included—I am a Czech dumpling.

Meglehetősen izgatottan vártam az Openly Straight folytatását, különösen, hogy ez Ben szemszögéből íródott és tudtuk, hogy egy szerelmi háromszög lesz benne. Magyarán minden adott egy jó kis angst-os sztorihoz. 

Először is, a két könyv között játszódó novella, az Openly, Honestly, kedves, aranyos, de abszolút nem éreztem, hogy bármit hozzáadott a történethez. Viszont a címét nagyon jól eltaláltnak tartom.

“Come out, Ben. It’s an option. Consider your options, Ben.”

This was no radiator talking. These were words, and they were definitely coming from my closet. I leapt up and grabbed the first object I could find, a history textbook that had lived on my desk all break long. It was large and heavy with the history of the world. I poised myself outside the shut closet door, hefting the book over my head as if it were a weapon. My voice trembled.

“What the hell? Who the hell is in there?”
“Um, go back to sleep, Ben. Never mind—”
Imádtam Toby-t, és a fiúk barátságát és Hannah is nagyon szerethető volt. Sajnos Ben családjáért - különösen az apjáért - nem voltam különösebben oda. Viszont az tetszett, hogy mennyire ellenpontjai Rafe családjának. Nem sétálhatok el azonban anélkül, hogy meg ne említsem a pszichológiai bántalmazást és a homofóbiát, amiről a könyvben olvashatunk, aminek a feldolgozásában Bennek nagyon sokat segített a Pappas-vonal, ami viszont nekem, mint olvasónak kicsit túl egyértelműnek és kényelmesnek tűnt. És ami a várt angst-ot illeti, azt nem igazán kaptam meg: a könyv maga kellemes, könnyed olvasmány, de nem szívbemarkoló a történet. 

2017. május 13., szombat

Osztálykirándulás - csapó 2

Idén ugyanazzal a bandával mentem kirándulni, akikkel tavaly. Ezúttal Agárdon voltunk, de megint két napos kiránduláson. Idén 24 diák jöttek el, ami elég nagy fejlődés a tavalyi 15-höz képest. 
Bár a hivatalos gyülekező Kelenföldön volt, a csapat nagy része Kökin szállt fel a vonatra, így Kelenföldön mindössze 1 szem gyereket gyűjtöttünk be. Illetve volt 4 lány, akik kocsival jöttek le (tizenegyedikesen saját BMW-vel...). A szállás kissé lepukkant volt, de a kaja abszolút rendben volt, igaz azt csak a második napra kértünk, ugyanis az első napra paprikás krumpli volt a menü, bográcsban. 
Pénteken nagyon erős volt a viharjelzés, úgyhogy a tóra nem tudtak kivinni minket, ezért a lelkesebbekkel elsétáltunk Dinnyésre a Várparkba. Itt megcsodáltuk Magyarország középkori, eredeti anyagból készült várait és néztünk egy oktató videót is. Azok, akiknek nem volt kedvük sétálni, otthon maradtak paprikás krumplit főzni. Este sajnos kissé sok volt az alkohol és 1 ajtó meg 1 fal látta kárát - de mi ezt nem tudtuk, mert a tanárokat gondosan jó messze tették a diákoktól. Szóval én közben egy régi vágyam teljesítettem be és egy (Marci nevű) lakókocsiban aludtam. :D (Persze, csak miután félhomályban lefürödtem a jéghideg vízben...) 
Szombaton, miután szép lassan magunkhoz tértünk, megreggeliztünk. Aztán kivittek a Velencei tóra minket kenutúrára. Ekkorra a leggyengébbek már hazamentek, szóval csak a legjobbak maradtak. Három csónakkal mentünk, megcsodáltuk a tavi madárvilágot és több, mint másfél órát eveztünk (közben kicsit el is áztunk). Kifelé menet a 3 kenu még versenyzett is egy kört, és mi nyertünk - ami azért különösen vicces, mert nálunk volt kb. a 4 legkisebb lány (meg én meg a túravezető). :D (Kíváncsi vagyok, holnap fogom-e tudni mozgatni a karom...) Utána még kicsit futottunk a vonat után, de egyben hazajöttünk szerencsére most is.