2017. október 22., vasárnap

röviden

Manapság kicsit pangok blogolás tekintetében, mert többnyire arra sincs időm+kapacitásom, hogy bekapcsoljam a gépem, nemhogy relatív értelmes mondatokat alkossak magamról. De ezek voltak velem az elmúlt hetekben:

  • gyakorlatilag hetek óta folyamatosan beteg vagyok, gyanítom az immun rendszerem a béka segge alatt van, amit nem értek, mert nem kéne neki. Mindenesetre kezdtem egy megfázással, aztán folytattam egy kitartó alhasi fájdalommal, aztán egy ideig szinkronban mind a két betegség tüneteit elszenvedtem - viszont az alhasi fájdalom miatt bejelentkeztem hasi ultrahangra meg nőgyógyászhoz is, de a magyar egészségügyben csak november végére, illetve december elejére kaptam időpontot. (Tiszta szerencse, hogy se vakbélgyulladásom nem lehet, se terhes nem lehetek. Legalább ezeket ki tudom zárni. :D)
  • többnyire nagy szenvedések árán, de halad a portfólióm - de az őszi szünetbe be is kéne fejezni, és még mindig lövésem sincs, milyen dokumentumokat akarok választani a szabadon választott részekhez O.O
  • az idei év eddigi randijai során sem találtam még meg életem párját
  • bár nyáron olvastam a L&L sorozatot, most egy internetes könyvklub indokot adott, hogy őjraolvassam, és továbbra is vadul dúl a szerelem. A héten megjöttek a könyvek is! ♥
  • próbáljuk elhozni a suliba Angie-ék Csongor és Tünde előadását ^^ Meg mellesleg nyílt napok vannak, Centrum-szintű pedagógiai napokon kell részt venni, zajlik a diákcsere, és van 29 gyerekem, és valaki mindig hiányzik...
  • szintén a premieren láttam az Ádám almáit - a filmet is szerettem, szóval nem meglepő, hogy a színdarab is tetszett
  • a Babokkal voltunk kint a Ferencvárosban az október 23-i megemlékezés kapcsán: kiderült, hogy nem tudnak közlekedni, de legalább senki nem halt meg, illetve senkit nem hagytunk el. :D (Az applikáció alapgondolata jó, de a kivitelezés gyengus.)

2017. szeptember 26., kedd

Marissa Meyer: Cinder

A történet egy Hamupipőke újrafeldolgozás robotokkal - imádom az újragondolásokat, szóval a logika azt diktálja, ennek is be kéne jönnie, nem? Egy könnyed olvasmányt vártam, ami élvezetes, és nem kell sokat agyalnom rajta. Erre kb háromszor annyi időbe telt elolvasni, mert annyira idegesített. 
Cinder, a főszereplőnk, egy szegény sorsú fél-kiborg lány, akinek nincsenek meg teljesen az embereket megillető jogai, ráadásul a mostohaanyja borzasztóan bánik vele. A negyedik világháború után vagyunk, Új Pekingben, ahol nemcsak, hogy egy halálós kór tizedeli az embereket, de a Hollakók is folyamatosan háborúval fenyegetőznek. Borzasztó jól hangzik, csak kár, hogy ezen elemek egyike sincs kibontva.
A fő problémám a karakterekkel volt - egész konkrétan a személyiségük hiányával, ami részben az eredeti meséhez való ragaszkodából akad (pl. Adri, a gonosz mostoha), részben pedig feltételezhetően a fiataloknak szóló leegyszerűsítés hibáztatható. Konkrétan nem is két, hanem csak egy dimenzionálisak az emberek. Ami Cinder személyiségét illeti, ő némi változáson esett át a mesei eredeteihez képest: ott Hamupipőke csöndben tűri a megaláztatásokat, és így nyeri el megváltásként a bál és a szerelem lehetőségét. Itt Cinder egy akaratos tinilány, néha erősen aggresszív impulzusokkal, akinek az alapbeállítása, hogy valami miatt nyavalyog (Adri, a hányattatott sorsa, Kai, a bál, ó, csak ki ne derüljön, hogy kiborg vagyok, stb.). A legegyedibb karakter Iko volt, az android, egészen addig, amig Adri bosszúja el nem érte. Én azt várnám, hogy a jövendő császárt felkészítik a szerepre, amit be kell töltenie majd, és nem marad ennyire gyerekes.  
És be kell, hogy valljam, nekem sokat rontott az élményen, hogy magyarul olvastam - azt hiszem, a döcögős nyelvezetet angolul jobban tolerálom, így egy idő után az ominózus mondatokat elkezdtem visszafordítani angolra a fejemben, és úgy kicsit jobb lett. :D

2017. szeptember 25., hétfő

Nope

Igaz, hogy beteg vagyok, de próbálok haladni a portfóliómmal, mert mindjárt itt van a november 25-i leadási határidő. Az más kérdés, hogy konkrétan kb. egy mondattal sem vagyok elégedett, amit  eddig leírtam. Illetve, hogy konkrétan nem értem, én korábban mégis hogyan raktam össze másik két portfóliót, amikor a mostanival egyáltalán nem haladok, és nem olyan, amilyennek szeretném. Totál nem értem. 

2017. szeptember 16., szombat

32.

Az idei szülinapom messze felülmúlta az utóbbi évek szülinapjait! A sok barátnak és elfoglaltságnak köszönhetően hetekig elhúzódott/elhúzódik a köszöntésem, de ennek keretében voltunk Brcival Debrecenben, hogy Rennel közössel szülinapozzunk, illetve Burci elvitt bögrét festeni is - nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz készen! Be kell, hogy valljam, totál nem gondoltam, hogy ennyire élvezni fogom, mert nem vagyok alapjáraton valami művészi beállítottságú személy, de nagyon jó volt! ^^
Rengetegen köszöntöttek élőben, üzenetben, sőt, a Gumimacik még énekeltek is nekem! - és kiderült, cseppet sem lógok ki közülük, ugyanis borzasztó hamisak, de őrült cukik voltak! Holnap elvileg megkapom Petrától az unikornis tortámat is! Sós karamellás csokitortát rendeltem bele, úgyhogy biztos finom lesz! :D Kedden pedig jó pár kolléganőmmel lesz valami szupertitkos közös programunk, amikről annyit lehet egyelőre tudni, hogy kb. 3 órás, részben a szabadban lesz és nagyon fogom élvezni!

Zsófi néni

Az idei tanév nagy újdonsága, hogy immár ofőként funkcionálok. A Babok cukik, és két fő fajra bonthatóak: a Nokedlikre és a Gumimacikra (azaz az osztály neve és a csoportbontás során létrejött két csoportnév) Eddig megtudtam, mekkora sokk, mikor 15 fő egyszerre kiabálja, hogy ZsófinéniZsófinéniZsófinéni! Apropó, a Zsófi nénizés úgy érzem, vagy 15 évet rádob még a koromra. :D
Igyekszem a toppon maradni a feladatokkal, úgyhogy nem csak a csoportbontásokat csináltam már meg, hanem az idei tanmeneteimet is! (Szerintem soha nem voltak még ilyen gyorsan kész!) A projekthét feladatai még némileg lógnak a levegőben közben azokkal is elkészültünk, szóval addig lehet inkább a törzslapokkal és a bizik megírásával kéne az időt töltenem (a törzslapok felével már megvagyok!). És persze ismerkedünk az e-krétával, ami pocsék egy rendszer: alapvető funkciók hiányoznak belőle, vagy olyan szinten túl vannak bonyolítva, hogy az már fáj. Ráadásul semmi tájékoztatást nem kaptunk - így afféle hit-and-miss rendszerrel dolgozik mindenki, és reménykedünk, hogy 1. csak kapunk előbb-utóbb infót, vagy 2. csak rájövünk magunktól.
Ha mindennel kész vagyok, lehet, nem ártana ránéznem a minősítésem kritériumaira is, mert előbb-utóbb sajnos neki kell állnom a portfólió írásnak, nincs mese. :P

2017. szeptember 6., szerda

Austin Chant: Peter Darling

“Imagine having a well-cultivated pirate crew and established career as the terror of the seas, only to have some bloody ten-year-old show up claiming he's the spirit of youth and joy and your unholy nemesis, Oh, and he's rallied a bunch of other little boys to come and kill you.”
Tíz évvel korábban Pán Péter elhagyta Sohaországot, hogy Wendy Darlingként éljen, de mikor rájött, mennyire boldogtalan így, visszatért arra az egyetlen helyre, ahol férfiként létezhetett. Közben azonban Sohaország is megváltozott, és Péter meglepve veszi észre, hogy vonzódik Hookhoz. 
Szóval igen, ez is egy transz történet, mint a Coffee Boy volt, viszont ezzel a könyvvel kapcsolatban sokszor ambivalensek voltak az érzelmeim. Kb. a könyv feléig egyszerűen nem is értettem, hogy lesz egyáltalán sanszos a happy end, ráadásul mind a két történet kialakuló szerelmi szála kissé túlzottan elsietettnek érződik és bár Chant ragaszkodott hozzá, hogy a Barrie által megalkotott hévvel írja újra a szereplőket, kicsit visszásnak tűnik ugyanaz a viselkedés egy 20 évesnél, ami még működött egy 10 évesnél. Viszont Hook helyenként megcsillanó humora és a Páterrel való beszélgetései tetszettek, nagyon is!, és kreatív volt a történet lezárása és a háttér megideologizálása is. Továbbá tetszik, hogy nem túlstilizált szereplőket mozgat, senki nem tökéletesen modell-alkatú (bár nem mondanám borzasztóan kidolgozottnak a személyiségeket - a szereplők többségének nem is nagyon van olyasmi). És külön pozitív pont azért, ahogy leírja, hogy Péter hogyan érzi magát a Darling házban és hogy miért is szökik el. 
Búcsúzóul itt egy szám, ami kicsit összevág a könyv tartalmával:

2017. szeptember 2., szombat

Khaled Hosseini: A Thousand Splendid Suns

One could not count the moons that shimmer on her roofs,
Or the thousand splendid suns that hide behind her walls.
Azt hiszem, két éve kaptam szülinapomra ezt a könyvet Buritól, aki azóta nyúz, hogy olvassam el. :D
A könyv témáját tekintve nem túl vidám, van benne többek közt szó a családon belüli erőszak sok fajtájáról, a szovjet megszállásról, a jihadról és az amerikai háborúról Afganisztánban. (Mindenki, akinek meséltem a könyv tartalmáról, azt kérdezte, miért is olvasom.)
A lineáris történetvezetés megkönnyítette az olvasást, és a sok foreshadowing miatt az ember tudott hol visszacsatolni. A karakterek talán tényleg kicsit kétdimenziósak voltak, de az agresszió mértékéről el tudom hinni, hogy nem eltúlzott. 
Engem személy szerint zavart a könyv hátuljára írt összefoglaló, ugyanis 1. azt sugallják, ez a történet legjelentősebb része, de a Talibán hatalomátvétel, ami a könyv utolsó negyedében történik meg, és kb. 50 oldalon át tart (persze ettől brutális!), illetve, hogy 2. Mariam és Laila barátságát nem anya-lánya kapcsolatnak nevezném, hanem barátságnak. (Mert nehogy már Mullah Faizullah lehet Mariam barátja, de Laila nem - a korkülönbség ugyanúgy adott, csak a nemek mások.)

2017. augusztus 28., hétfő

Röpke lepke száll virágra, zümmög száz bogár

Összességében remek volt ez a nyár. Nem sokat írtam róla, de volt két (másfél :D) remek csúszdaparkozásunk, egy király táborunk (nagyon rég volt már ilyen, ami ennyire jól sikerült! - legalábbis számomra) és nagyon jól éreztem magam Olaszországban is. 
  1. Csúszdázni először Dol, Grimi, Will és Sanyi társaságában voltam, de onnan undorítóan hamar haza kellett, hogy jöjjek, mert csak akkorra kaptam bogárirtó időpontot (kiköltözött a hülye szomszédom, és a felújítás miatt megindultak tőle a menekülő állatok és nem akartam, hogy hozzám jöjjenek...). A következő alkalom már tábor után volt: Dol, Grimi, Burci és kisBuri társaságában. Voltak nagy nevetések, nagy borulások és lila foltok, viszont kevésbé égtem le, mint vártam! 
  2. A tábor is nagyon jól összeállt: a programok, a résztvevők, a kaják, minden! Segített, hogy volt takinéni és nem az éjszaka közepén kellett nagytermet felmosni meg wc-t pucolni. Segített, hogy kevesebben voltunk, így kevesebb volt a munka a mosogatáskor. Nagyon jók voltak a táborozók (szeretek mindenkit! ^^ Bár Seren meg Kins nagyon hiányzott!) és örültem, hogy lehetett jókat lelkesedni. És igen, a programokat is jól összehoztuk!
  3. A családi nyaralás Bibione városában szintén jól sikerült, minden belefért, amit akartunk. Sokat pihentünk és aludtunk, de volt olvasás, fagyizás, napozás, lasagne és tiramisu fogyasztás is. Voltunk Triesztben és a Miramare kastélyban (❤) és Udinében is, illetve hosszas sétákat tettünk a városban - többek között megnéztük a frissen felújított világítótornyot is. És belefért Bibione nevezetessége is, a Lido del Sole is, ahol mindenféle klassz dolgot lehetett megnézni és megvenni. Ja, és vettünk saját sárkányt - igaz, azt nem a Lido del Sole kapcsán - , kíváncsi vagyok, magyar klímán repül-e. 
Ma pedig megvolt az első nap a suliban. A bent töltött perceim számát a kiselejtezett papír kupacokban lehet mérni! Két egész szekrényt kiselejteztünk - igaz, ezek nem az én papírjaim voltak, azokat nem tudtam volna ilyen gyorsan és hatékonyan kidobálni. 😒

2017. augusztus 16., szerda

P. D. James: A halál jár Pemberly-ben

Hat évvel a Büszkeség és Balítélet eseményei után a Darcy család Lady Anne báljára készül, ám az este a viharon kívül egy feldúlt Lydiát is hoz, aki Wickham haláláról sikoltozik. Ó szív nyugodj, Wickham nagyon is él, de az intelligenciám jelentős részétől búcsút kellett vennem ennek a könyvnek az olvasása során.
Bár a törekvés megvan, hogy Austen stílusát imitálják, az egész könyv borzasztó vontatott (nem tudom, az írónő vagy a fordító-e a hibás) - a történet effektív a fele oldalszámot ha kiteszi, ugyanis mindent legalább háromszor elismételnek (ez egyértelműen írónői hiba). A szereplők szinte teljesen életidegenek, és nyomokban sem fedezhető fel semmi hasonlóság Austen hőseivel (csak a nevük azonos :P), és akkora logikai defektek vannak a gondolatvezetésben, hogy a vérnyomásom a plafont verte. Az egyetlen pozitívum, hogy minden szálat elvarrtak, és minden bennem felmerült kérdésre választ kaptam.

2017. augusztus 3., csütörtök