2018. január 21., vasárnap

motiváció

*a minősítésemről beszélgettünk:*
- ... Csak el kell adnod magad!
- Az az egyetlen probléma, hogy penészes baracknak érzem magam.
- Abból is lehet pálinkát főzni! 

2018. január 16., kedd

ő szűz, én szenvedek

Tudom, félrevezető a cím. :P

Nagyon közeledik a február 2. és vele a minősítésem időpontja. Lassan neki kéne állnom tematikus terveket, óraterveket és prezentációt csinálnom - egyelőre csak parázok rajta, mást nem nagyon tettem az ügyben még. De már legalább tudom, kiknél fogok védeni. *szenved*

Ma voltam a Babokkal A legnagyobb showman-t nézni. Nem tettem kötelezővé, így csak 10 gyerek jött el, de nekik nagyon tetszett. ^^ (olyan cukik, hogy van, ahol hangosan elállt a lélegzetük!:D ) Most gyorsan megpróbálom a következő programot is leszervezni, ezúttal egy színházi előadást! (Ez sorban már a második, ugyanis az Angie-féle Csongor és Tündét már látták! :D) 
Apropó, Babok, a mai órai szösszenetet muszáj megosztanom:

Arról beszélünk, hogy valaki nagyon régen 2019-re jósolta a harmadik világháborút.
Fiú, kétségbeesetten: - Jaj, tanárnő, én nem akarok szűzen meghalni! *az osztály felröhög, a srác magyarázkodik:* - Hát mert másodikban volt utoljára barátnőm! Az olyan lehangoló, hogy csak az anyukám szeret! -*Megnyugtatjuk, hogy az osztályból többen szeretjük.*

2017. december 31., vasárnap

2017

Most már elmondhatom, hogy rendszeresen szoktam évértékelőket írni, így ezt a hagyományt akkor is illene folytatnom, ha amúgy bazira nem blogolok. Idén ennyire futja:

  • az idei év, amolyan láblógatós, pihenős, köztes év volt: nem igazán sikerült érdemi előre lépéseket tennem, többnyire csak folytattam a napi életemet (sulis dolgok, TELC, olvasás, fordítás Burinak, stb.)
  • rengeteg érdekes programon sikerült részt vennem: Menekülj okosan, Coda 13-as szabadulás, Gyöngyhajú lány balladája, Várj, míg sötét lesz, csúszdaparkozás, varázslatos tábor, nyaralás Bibionéban, Ádám almái, Csongor és Tünde - és rengeteg jó film
  • szerveztem Istvános napot DÖK-ösként, voltak nálam szerenádozni, voltam osztálykiránduláson, osztályfőnök lettem, megírtam a portfólióm
Azt hiszem, ezek voltak a leginkább említésre méltó pillanatai az elmúlt évnek. Örülök, hogy nem vagyok DÖK-ös tovább, mert nem érzem, hogy kifejezetten jól csináltam volna (nyilván, ha van bármennyi segítségem, vagy több időm, könnyebb lett volna). Az osztályommal nagyobb részben boldog vagyok: nagyon aranyosak, általában jó szándékúak és cukik. Amit tudtam előre, hogy a megnövekedett adminisztráció sok időt elvesz majd az életemből, de amit nem tudtam, hogy mennyi furcsa kéréssel kell majd megbirkóznom. Idén sokkal lassabban haladok a tananyaggal - egyfelől azért mert a tanév elején 2 hetem kiesett betegség miatt, másfelől azért, mert különböző digitális feladatokkal és oldalakkal kísérletezek. 
Mivel az elmúlt évben nem voltak érdemben kitűzött céljaim, meglehetősen statikusnak érzem az évet, pedig azért megírtam a portfólióm, és sokat dolgoztam, szóval bizonyos lépéseket tettem az előrejutás reményében, ezek nem igazán fizikai, érzelmi vagy mentálisak voltak. Ezért a terveim jövőre: 
Először is, nagyon szeretném, ha a február 2-i minősítésem jól sikerülne, szeretnék kevesebbet stresszelni - illetve alternatív módokat keresni, ahogy ezt kezelni tudom. Szeretnék zongorázni,  táncolni és németül tanulni, aktívan társat keresni és selejtezni. Szeretnék jövőre is 35 könyvet elolvasni - idén korábban meglett ugyan, de azért nem árt beleszámolni azt sem, hogy a január nem az olvasásról fog szólni, és hogy rengeteg programot és változtatást tervezek jövőre. Összességében egy kellemes, boldog és sikeres évet szeretnék.

2017. december 30., szombat

Top 10

Nagyon fontos része az évzárásnak és az évértékelésnek az aktuális év kedvenceinek a kiválasztása - úgy érzem, tavaly könnyebb dolgom volt némileg. Egyfelől nagyon örülök neki, hogy sikerült teljesítenem a kitűzött célt, és elolvastam az idén 35 könyvet. Továbbra is roppant rapszodikusan olvasok: van, hogy napok alatt több száz oldalon végigszaladok, van, hogy napokig könyvet sem bírok a kezembe venni. Másfelől, úgy érzem, a választásaim is két kategóriába esnek bele: vagy fantasztikusak, vagy épphogy elmennek. 
Az idei legjobban a következők voltak: 

Ezen kívül még a Peter Darling alapötlete tetszett nagyon, csak a kivitelezéssel voltak problémáim - a többi idén olvasott könyv sajnos elég felejthető volt. A könyvklubbal nagyon jól állunk a L&L újraolvasásával - továbbra is nagy a szerelem, és bírom az ottani embereket is. 

    2017. október 22., vasárnap

    röviden

    Manapság kicsit pangok blogolás tekintetében, mert többnyire arra sincs időm+kapacitásom, hogy bekapcsoljam a gépem, nemhogy relatív értelmes mondatokat alkossak magamról. De ezek voltak velem az elmúlt hetekben:

    • gyakorlatilag hetek óta folyamatosan beteg vagyok, gyanítom az immun rendszerem a béka segge alatt van, amit nem értek, mert nem kéne neki. Mindenesetre kezdtem egy megfázással, aztán folytattam egy kitartó alhasi fájdalommal, aztán egy ideig szinkronban mind a két betegség tüneteit elszenvedtem - viszont az alhasi fájdalom miatt bejelentkeztem hasi ultrahangra meg nőgyógyászhoz is, de a magyar egészségügyben csak november végére, illetve december elejére kaptam időpontot. (Tiszta szerencse, hogy se vakbélgyulladásom nem lehet, se terhes nem lehetek. Legalább ezeket ki tudom zárni. :D)
    • többnyire nagy szenvedések árán, de halad a portfólióm - de az őszi szünetbe be is kéne fejezni, és még mindig lövésem sincs, milyen dokumentumokat akarok választani a szabadon választott részekhez O.O
    • az idei év eddigi randijai során sem találtam még meg életem párját
    • bár nyáron olvastam a L&L sorozatot, most egy internetes könyvklub indokot adott, hogy őjraolvassam, és továbbra is vadul dúl a szerelem. A héten megjöttek a könyvek is! ♥
    • próbáljuk elhozni a suliba Angie-ék Csongor és Tünde előadását ^^ Meg mellesleg nyílt napok vannak, Centrum-szintű pedagógiai napokon kell részt venni, zajlik a diákcsere, és van 29 gyerekem, és valaki mindig hiányzik...
    • szintén a premieren láttam az Ádám almáit - a filmet is szerettem, szóval nem meglepő, hogy a színdarab is tetszett
    • a Babokkal voltunk kint a Ferencvárosban az október 23-i megemlékezés kapcsán: kiderült, hogy nem tudnak közlekedni, de legalább senki nem halt meg, illetve senkit nem hagytunk el. :D (Az applikáció alapgondolata jó, de a kivitelezés gyengus.)

    2017. szeptember 26., kedd

    Marissa Meyer: Cinder

    A történet egy Hamupipőke újrafeldolgozás robotokkal - imádom az újragondolásokat, szóval a logika azt diktálja, ennek is be kéne jönnie, nem? Egy könnyed olvasmányt vártam, ami élvezetes, és nem kell sokat agyalnom rajta. Erre kb háromszor annyi időbe telt elolvasni, mert annyira idegesített. 
    Cinder, a főszereplőnk, egy szegény sorsú fél-kiborg lány, akinek nincsenek meg teljesen az embereket megillető jogai, ráadásul a mostohaanyja borzasztóan bánik vele. A negyedik világháború után vagyunk, Új Pekingben, ahol nemcsak, hogy egy halálós kór tizedeli az embereket, de a Hollakók is folyamatosan háborúval fenyegetőznek. Borzasztó jól hangzik, csak kár, hogy ezen elemek egyike sincs kibontva.
    A fő problémám a karakterekkel volt - egész konkrétan a személyiségük hiányával, ami részben az eredeti meséhez való ragaszkodából akad (pl. Adri, a gonosz mostoha), részben pedig feltételezhetően a fiataloknak szóló leegyszerűsítés hibáztatható. Konkrétan nem is két, hanem csak egy dimenzionálisak az emberek. Ami Cinder személyiségét illeti, ő némi változáson esett át a mesei eredeteihez képest: ott Hamupipőke csöndben tűri a megaláztatásokat, és így nyeri el megváltásként a bál és a szerelem lehetőségét. Itt Cinder egy akaratos tinilány, néha erősen aggresszív impulzusokkal, akinek az alapbeállítása, hogy valami miatt nyavalyog (Adri, a hányattatott sorsa, Kai, a bál, ó, csak ki ne derüljön, hogy kiborg vagyok, stb.). A legegyedibb karakter Iko volt, az android, egészen addig, amig Adri bosszúja el nem érte. Én azt várnám, hogy a jövendő császárt felkészítik a szerepre, amit be kell töltenie majd, és nem marad ennyire gyerekes.  
    És be kell, hogy valljam, nekem sokat rontott az élményen, hogy magyarul olvastam - azt hiszem, a döcögős nyelvezetet angolul jobban tolerálom, így egy idő után az ominózus mondatokat elkezdtem visszafordítani angolra a fejemben, és úgy kicsit jobb lett. :D

    2017. szeptember 25., hétfő

    Nope

    Igaz, hogy beteg vagyok, de próbálok haladni a portfóliómmal, mert mindjárt itt van a november 25-i leadási határidő. Az más kérdés, hogy konkrétan kb. egy mondattal sem vagyok elégedett, amit  eddig leírtam. Illetve, hogy konkrétan nem értem, én korábban mégis hogyan raktam össze másik két portfóliót, amikor a mostanival egyáltalán nem haladok, és nem olyan, amilyennek szeretném. Totál nem értem. 

    2017. szeptember 16., szombat

    32.

    Az idei szülinapom messze felülmúlta az utóbbi évek szülinapjait! A sok barátnak és elfoglaltságnak köszönhetően hetekig elhúzódott/elhúzódik a köszöntésem, de ennek keretében voltunk Brcival Debrecenben, hogy Rennel közössel szülinapozzunk, illetve Burci elvitt bögrét festeni is - nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz készen! Be kell, hogy valljam, totál nem gondoltam, hogy ennyire élvezni fogom, mert nem vagyok alapjáraton valami művészi beállítottságú személy, de nagyon jó volt! ^^
    Rengetegen köszöntöttek élőben, üzenetben, sőt, a Gumimacik még énekeltek is nekem! - és kiderült, cseppet sem lógok ki közülük, ugyanis borzasztó hamisak, de őrült cukik voltak! Holnap elvileg megkapom Petrától az unikornis tortámat is! Sós karamellás csokitortát rendeltem bele, úgyhogy biztos finom lesz! :D Kedden pedig jó pár kolléganőmmel lesz valami szupertitkos közös programunk, amikről annyit lehet egyelőre tudni, hogy kb. 3 órás, részben a szabadban lesz és nagyon fogom élvezni!

    Zsófi néni

    Az idei tanév nagy újdonsága, hogy immár ofőként funkcionálok. A Babok cukik, és két fő fajra bonthatóak: a Nokedlikre és a Gumimacikra (azaz az osztály neve és a csoportbontás során létrejött két csoportnév) Eddig megtudtam, mekkora sokk, mikor 15 fő egyszerre kiabálja, hogy ZsófinéniZsófinéniZsófinéni! Apropó, a Zsófi nénizés úgy érzem, vagy 15 évet rádob még a koromra. :D
    Igyekszem a toppon maradni a feladatokkal, úgyhogy nem csak a csoportbontásokat csináltam már meg, hanem az idei tanmeneteimet is! (Szerintem soha nem voltak még ilyen gyorsan kész!) A projekthét feladatai még némileg lógnak a levegőben közben azokkal is elkészültünk, szóval addig lehet inkább a törzslapokkal és a bizik megírásával kéne az időt töltenem (a törzslapok felével már megvagyok!). És persze ismerkedünk az e-krétával, ami pocsék egy rendszer: alapvető funkciók hiányoznak belőle, vagy olyan szinten túl vannak bonyolítva, hogy az már fáj. Ráadásul semmi tájékoztatást nem kaptunk - így afféle hit-and-miss rendszerrel dolgozik mindenki, és reménykedünk, hogy 1. csak kapunk előbb-utóbb infót, vagy 2. csak rájövünk magunktól.
    Ha mindennel kész vagyok, lehet, nem ártana ránéznem a minősítésem kritériumaira is, mert előbb-utóbb sajnos neki kell állnom a portfólió írásnak, nincs mese. :P

    2017. szeptember 6., szerda

    Austin Chant: Peter Darling

    “Imagine having a well-cultivated pirate crew and established career as the terror of the seas, only to have some bloody ten-year-old show up claiming he's the spirit of youth and joy and your unholy nemesis, Oh, and he's rallied a bunch of other little boys to come and kill you.”
    Tíz évvel korábban Pán Péter elhagyta Sohaországot, hogy Wendy Darlingként éljen, de mikor rájött, mennyire boldogtalan így, visszatért arra az egyetlen helyre, ahol férfiként létezhetett. Közben azonban Sohaország is megváltozott, és Péter meglepve veszi észre, hogy vonzódik Hookhoz. 
    Szóval igen, ez is egy transz történet, mint a Coffee Boy volt, viszont ezzel a könyvvel kapcsolatban sokszor ambivalensek voltak az érzelmeim. Kb. a könyv feléig egyszerűen nem is értettem, hogy lesz egyáltalán sanszos a happy end, ráadásul mind a két történet kialakuló szerelmi szála kissé túlzottan elsietettnek érződik és bár Chant ragaszkodott hozzá, hogy a Barrie által megalkotott hévvel írja újra a szereplőket, kicsit visszásnak tűnik ugyanaz a viselkedés egy 20 évesnél, ami még működött egy 10 évesnél. Viszont Hook helyenként megcsillanó humora és a Péterrel való beszélgetései tetszettek, nagyon is!, és kreatív volt a történet lezárása és a háttér megideologizálása is. Továbbá tetszik, hogy nem túlstilizált szereplőket mozgat, senki nem tökéletesen modell-alkatú (bár nem mondanám borzasztóan kidolgozottnak a személyiségeket - a szereplők többségének nem is nagyon van olyasmi). És külön pozitív pont azért, ahogy leírja, hogy Péter hogyan érzi magát a Darling házban és hogy miért is szökik el. 
    Búcsúzóul itt egy szám, ami kicsit összevág a könyv tartalmával: